Hogy merted ezt megtenni Velem
Váratlanul elhagytad őrhelyed,
Nem lehet, hogy emlék vagy csupán Nekem.
Nem láthatom többé arcodat, nézegetem fényképeidet.
Mélyebb az űr utánad a mélységes tengernél
Nincs perc, óra, nap eszembe nem lennél
Arra kérlek, kísérts meg álmomat
Át szeretném ölelni sok-sok terhet viselt válladat.
Megfognám mélységes alázattal, picike dolgos kezedet
Gratulálnék Neked, míg éltél soha nem hagytad el őrhelyed.
Kiskorunkban bátornak tűntél mintegy katona
Nagyobb színész voltál, mint egy komika
Féltél mindentől, ami más, mint egy kiskonyha
Féltél, ha megmordult az ég, ha eljött az éj,
Hogyan tudtad elhitetni velünk, hogy a bomba csak játékszerünk,
A villámlás fényjáték, a kutya játékmaci csupán
Ültél betegágyunknál megszámolhatatlan éjszaka,
Nem kímélted soha erőd, erős voltál mintegy egy harcedzett katona,
És a vadabbnál vadabb vadmacska
Ha gyermekeid érdeke úgy kívánta
Kapaszkodtál az életbe nem magad a mi érdekünkben
Bódult aggyal is beláttad ekkora fájdalom
Gyermekeidnek nem Isten áldása
Tudom nem hagytad el gyáván őrhelyed
Belementél nagy nehezen, hogy Isten akarata győzedelmeskedjen.