Angyalversek

Bármerre tekintek szerte-szét.

Körülöttem dívik a sötét.

A nap fénye nehezen tör a felhőkön át,

Hiszen eldurvult a világ.

Bármerre járok-kelek megtett utamon

Körülöttem a durvaság honol.

Eldurvult az Ember lelke

Nem tudom hová vezet ez?

Rengeteg a zokszó.

Ember a durvaság mire való.

Nem való ez semmire.

Ne taposs bele embertársad lelkébe.

A durvaság lassan ölő méreg.

Megöli a durvát, s a szerényet.

Ölni nem csak gyorsan lehet.

Gyilkos az is aki lassan teszi ezt.

Mennyi a harag, a bosszantás.

A haszontalan konc után futás.

Segítsd nap mint nap  a gyengébbet

Felesleges energiád így nem vész el.

Sokkal boldogabb napjaid lennének.

Ha nem a bosszún mesterkednétek.

Mindennap adni egy darabot lelkedből.

Kibújna a rossz a testedből.

Nem tudom a durvaság mire való.

Rettenet, illúzió romboló.

Nem szégyen beiratkozni az óvodába

Egy kis illem tanulásra.

Ha segíteni nem tudsz ártani nem árts.

Nézd meg a vadállat mit csinál.

Pedig Ő ösztönlény csupán.

Az ember az ember farkasa belásd.

Meg lehet változtatni a világot.

Nem késő még mindig emberré válásod.

Lehet, hogy a durva ember a gyenge.

Vigyázz magadra te sem vagy sérthetetlen.

Eljön az idő amikor erősebbre találsz.

Megérzed  médiumaid mit éltek át.

S belátod semmi értelme van az adok-kapok harcnak.

Ez azért lesz mert egy oktalan állat vagy.

Az állat a legnagyobb természet őrző.

Mégis általad fog kipusztulni Ő.

Bepiszkolod egymás lelkét, a Földet.

Nem adsz esélyt se földnek, se levegőnek.

Oktalan állat vagy te csak ember.

Hidd el nekem saját magadat pusztítod el.

Veled együtt fog elpusztulni a világ.

Késő lesz bánatod miért nem javultál.