A sors nagyon kibabrált Velem.
Mesterségesen terelem el figyelmemet.
Hálás vagyok a sértegetésért, a bántásért.
Legalább addig nem fáj, nyomaszt a sorsverés.
Ifjú koromban is a munka volt a legjobb barátom.
Jól elfáradtam, nem kellett az utcasarokra kiállnom.
A sors helyett szégyellem magamat.
Védekeznem kell különben elvesztem akaratomat.
Akarat nélkül nem emberi az élet.
Beletörődtem a sors kegyetlen itéleteibe.
Most ismét újabb nehéz feladatot róttál Ránk.
A törékeny alkat helyett nagyobb termetet adhatnál.
Vedd a fáradtságot, tekints át regisztereimet.
Nem kímélted nekem legszentebbet, egyetlen gyermekemet.
Édesanyámat, Apámat a kínok kínjával vitted el
Szeretett testvéreim sorsveréséről sem felekedeztél el.
Mi bajod velem, a kérdést felteszem.
Nevetés nélkül műved elviselhetetlen.
Tudd meg minden nap összeszedem magamat.
Minden lelki, testi erőmmel folytatom harcomat.
Tudom küzdelem, harc nélkül ember nem élhet.
Számolhatatlanul próbára tetted lelki erőmet.
Vedd figyelembe most már elaggott a testem.
Épen, egészségesen küzd veled továbbra is a lelkem.
Ifjú koromba a porba sújtottál.
Hosszas szenvedés után azért felállítottál.
Köszönöm Neked a megélt éveket.
Láthatod a megpróbáltatás engem felemelt.
Halandó vagyok, hozzád kéréssel fordulok.
Egyetlen nyugodt nappal ajándékozz meg mielőtt elmúlok.
Nem vagyok nagyra vágyó, nagy a kérésem.
Egy gondtalan nap talán még járna nekem.