Megvalósult régi álmom, mély lélegzetet veszek.

Összekapom cuccom és 67 évesen tanulni megyek.

Jól indul a tanulás, a portás mondja ilyennek képzeltem magát.

Telefonon érdeklődtem tőle ilyen vén tyúkot tanít-e a Tamás?

 

Az uszoda kapujában Keresztlányom találom.

Történhet-e emberrel ilyen csoda, lehet, hogy ez csak álom.

Kiderül nem engem vár, Benji fiát keresi minden bokornál.

Én is rohanok, keressük csecsemőkorában már bujkáló egyetlen fiacskát.

 

A szerelés csodás, úszósapkám, dresszem olyan mint a szivárvány.

Én kis balga azt hittem a szereléstől jobban megy a tanulás.

Mesterem első kérdésére válaszom egyszerű tudásom szintje a fürdőkád.

Mosolyt látok arcán, hiszen nem tanított még ilyen vén banyát.

 

Tamás első szava kedves, biztató. Első órán tapasztaltam nincs víziszonyom.

Mi lesz ennek a vége azt még nem tudom, Tamás vezényel víz alá kell bújnom.

Mély lélegzeteket veszek,  ha elhatároztam nagy az elhatározás..

Ügyefogyottan iszom a vizet, tanáron minden türelmes minden szavát.

 

Vége az órának, bemutatkozom Angela néni a nevem.

Nem tudok úszni, hisz a háború szörnyű veszedelem.

Soha nem tudja meg egyetlen gyermek sem milyen az igazi félelem.

Az élet iskolája akadályozott meg utolsó előttiként az úszás tanulást tettem.

 

Hányszor ültem örök gyermekemmel a Balaton partján irigyen az úszókat lesve.

Süttettem barnára testem megmártózni a vizet tisztelve csak térdig mertem.

Közel 70 évet kellett várnom, míg időt szakítva megfelelő mesterre leltem.

Úgy tudok megtanulni, mint eddig tettem, aggon is játszom egyet.

 

Egész életem játékkal telt el, talán többet az úszókat nem kell irigyelnem.

Mennyi tudást vitt el a háború, akadálya volt mindennek mihez lett volna kedvem.

Drága szüleim legfőbb gondja az volt legyen minden nap mit ennem.

Szétbombáztak mindent, nem volt semmi ami a gyerekeknek kellett.

 

Mesterem biztatása nem semmi, pedig érzem soká kell még engem vezényelni.

A levegő más közeg, mint a víz sodra, egy órát kellett a víz alá bukni.

Az első óra felé éreztem meg csak a saját erőmből gerjesztett felhajtó erőt.

Viccesnek tartom aggom ilyen érzés egy óra letelte előtt jött csak elő?

 

Ne tervez előre, a sors dolga átírja az előre átgondolt tervedet.

Tervem szerint júliusban nem csak a boldogságban, az uszodában is remekelek.

Mi lett ebből a válasz az, hogy semmi sem.

Nem szabad előre tervezni, hisz nagyon labilis jármű a bicikli.

 

Gyanúsan nagy volt a csend 2002. júliusa előtt.

Azt hittem be tudom hozni a múltat és építem a jövőt.

Ebből nem lett semmi, mert átmentem a sors jóvoltából kedves nővérnek.

Öcsémnél megízleltem milyen sorsa van magányos Öcsémnek.

 

Alíg hogy leszolgáltam Öcsém csendet, békességet nyújtó tanyáján.

Hazajövet kerestem nővérem, Ő a Kórházban múlatta magányát.

Hát így tervezzen az ember előre, minden lett csak nem úszás tanulás.

A sors jelzett nincs még vége az életnek, hisz az élet megpróbáltatás.

 

Angyalka remekelt elvittem úszótanáromhoz, Tamáshoz

Nem lehet igaz, hogy érzéke van az úszás tanuláshoz.

Ez lett eredménye 2002. július havi tervemnek.

Ezek szerint mindennek van előre kiszámíthatatlan eredménye.

 

Angyalka boldog, boldogság töltötte el szívemet ahogy bemutatkozott.

Remegve figyeltem hogyan viszonyul a vízhez, minden utasítást bemutatott.

Úszómesterünk Tamás vállalta 2003-ban Angyalka úszásra oktatható.

Boldogan tervezzük a jövőt, Angyalkám akarata nem vicc, biztató.