Angyalversek

Pereg a homokóra, szemcséi múlatják az időt.

Az idő múlik, nem megállítható, ő az örök

Mióta világ a világ ő szabta meg ember, virág életét.

Meghatározza anyag és szellem átalakuló lényegét.

Az anyag nem vész el csupán átalakul.

Ezt is az idő teszi, hisz égen földön ő az úr.

Gyorsnak tűnik múlása a boldog percekben.

Ha jön a baj, a gond örökkévalóságnak tűnik minden perc.

Az idő jár, hoz bárány és vihar felleget.

Ő dönti el mikor fogan meg ember az életed.

Idővel alakul át a Föld, az ember élete.

Hol valaha tenger volt fű fa, virág ott terem.

Kapaszkodik növény, állat, ember az életbe.

A homokóra beindul s pergeti az idő az életet.

Az idő tanúja mi volt előbb a tojás vagy a tyúk

Tanúja hogyan alakult az élő és holt publikum.

Az idő dolga rengeteg, állandóan pereg, körbe jár.

Morzsol porrá köveket, ő érleli az éltet adó búzát.

Fuvallatával segít embert, állatot, inti becsüld meg a boldog perceket.

Ha csend van, nyugodt a világ rád tör, s pillanatok alatt elvehetsz.

Az időt kiszámítani embernek, állatnak nem lehet.

Ne bízd el magad az idő határolja be életed.

Hoz életedbe vihart, felleget, a homokóra pereg.

Ne reménykedj az időt megállítani nem lehet.

Ember, állat, virág, csillag sorsát az idő határolja be.

Életünk hosszát titkosan az idő határozza meg.

Ő dönti el életed egy percig, vagy százig ketyeg.

A sors könyvében van megírva kit mikor veszelyt el.

Az idő múlása behatárol mindent ami állati, emberi.

Az állat megfoghatatlanul zsigereiben ketyeg.

Ösztönösen érzi minek mikor van itt az ideje.

Nyáron hájat növeszt és téli álmában új életet teremt.