Elátkozott kastély az én váram.
Lakosztályaiban szeretet, bú és bánat
Naponta betérek kápolnám ajtaján
zokogva kérve Istenem bocsánatát.
Könyörülj meg arra méltatlan híveden.
Kisebb feladatokkal büntesd meg vétkemet.
Vedd észre elaggott a testem
Minden nap ha adsz Tőled kell erőt vennem.
Naponta járom véres verejtékkel épített váramat
Remélve nem omlik össze az élet terhe alatt
Mennyi hit, remény szeretet tartja falait.
Kiszámíthatatlan az élet a kilátástalanság elvakít.