Drága Nagyanyám, ismeretlen Nagyapám és Apám
Sok évtizede alusszátok szeretteim örök álmát.
Mesebeli nagyanyó 11 gyermeket szült.
Soha nem volt ajkán zokszó.
Gyermek fejel nem értettem szavát.
Mikor sarjait vesztette mondta:
Isten akarata volt csupán.
Ő tartotta össze nagy családját.
Gyermekei csak nagy néha látogatták.
Ő ment helyükbe igazságot osztott.
Nem csak ezért ment, egy kis szeretetre áhítozott.
Sosem reklamált, fekete kendős picike Nagyanyám.
Ha unokája játszani, hintázni hívta,
Ő is hintázott, játszott, mintha gyermek volna.
Emlékeimben úgy él, mint egy fekete kendős kislány,
Azt hiszem én hasonlítok unokái közül a legjobban rá.
Nagy zűrzavarban körülötte nyugalom áradt.
Istenhívő volt kiegyezett a nagykönyvben megírt sorsával..
Nem látszott rajta, 11 gyermeke viselése, gondja.
Az életet szerette, Istene magához hívta.
Egyetlen leánya hallgatta utolsó sóhaját.
Mi gyermekek nem értettük akkor még, hogy ilyen a halál.
Azt értettük sosem jön már a Nagyanyó.
Nekem még ma is hiányzik, mert játszani nagyon jó.
Sosem feledem mindig emelgetett mellén valamit.
Most már tudom nekem is olyan van mint neki.
Ha beborogatnám reggelre elmúlik.
Te Apám szó nélkül szerettél bennünket.
A legjobb anyát választottad nekünk.
Aki nem értett meg soha Tégedet.
Én voltam a Te csicserid, fityókod.
Becéztél százfélén.
Sok-sok harcunk volt, ütni-verni nem mertél.
Anyámért szembeszálltam nem csak Veled.
Ha veszély fenyegette összevesztem az Istennel is.
Mig a legdrágább Anyát Isten nem szólította magához.
Ő vitte Neked gyermekeid üzenetét, a legszebb virágot.
Mióta Ő a templom örök csendjében alussza örök álmát.
Fogyó erőmmel én gondozom önként őseim sírját.
Ha nem lettél volna gyáva.
Számolhatnád a sok-sok unokád.
Ha még élnél kérdeznéd: mi újság van fiam.
Beolvasnék Neked úgy ahogy szoktam.
Miért merted ráemelni gyáván Anyámra a kezedet.
Miért nem orvoshoz vitted, hiszen ifjan már beteg lett?
Amikor muri volt mindhárman féltünk.
De a legszebb ajándékot Tőled kaptuk: az életünk.
Mama mikor már késő volt mondta, nyugodjál meg Apám
Ha elölről kezdhetné békesség, szerelem töltené be honát.
Éva lányok évtizedek óta beteg.
Mikor hallja dalaidat, ezerszer elsiratja Édesapját, pityereg.
Én nem sokat változtam, a Te kis Csicserid maradtam.
Angyalka boldogan éli életét párkapcsolatában.
Kiséva úgy emlékszik volt neki egy komoly nagyapja.
Péter fiadból megígérted,de nem csináltál tudóst.
Nehéz a sora, tud élni úgy mint egy király, s mint egy koldus.
Van neki három rusnya fia,
Nem mondja fáj ez neki nagyon.
Nem kérdezik soha tőle él-e, hal-e Apuka.
Az állatoktól merít szeretetet várva várt fiad.
Bánatos vagyok, s írásra görbül a szám.
Buszon, villamoson írom e sorokat hozzád.
Testvéreid is élvezik a csend honát.
Ha igaz az, hogy menny és pokol van Apám
Mindennap találkozol Velük odaát.
A focibajnokság bárhol is van kerek-e világon.
Az égből nézheted, mindig ez volt a leghőbb kívánságod.
2002. június 12.