Egyszer volt hol nem volt
Édesanyám volt az árva egyke
Édesapja a háborúban eltűnt, az elsőben
Sajnos Ő nem is ismerte.
A háborúra Ő nem emlékezett.
A félelem érzése embrióként ivódott zsigereibe.
A félelem végig kísérte egész életében.
Tudatalatti volt nála, s nem lehetett eltéríteni.
Édesanyja nett, deli volt és szép
Éva nővérem örökölte fenséges szépségét
Várta háborúban eltűntnek hitt férjét
Nem titkolta senki előtt hűségét
Fiatalon szakadt meg földi élete
Egyetlen lányát, Anyámat egyedül nevelte
Népes utódjait nagyon szerette
Senki nem jött rá lelki beteg a gyermeke
Anyám 49 éves korától a halálra készült
Nem hitte Anyjánál majdnem kétszer több időt tölt a Földön
Talán ez, talán zaklatott gyermekkora zavarta meg elméjét,
Nem orvost hívtak hozzá gyógyítás helyett verés volt a büntetése.
Mi gyermekek nem értettük sosem miért van veszekedés.
Mindhárman megtanultuk legnagyobb kincs a békesség.
Azt láttuk dolgozott éjjel, nappal, sokszor a nap rávirradt.
Nem félt mikor kártyás durva Apánk akár veréssel rárivalt.
Szép volt akár egy Földre szállott Madonna,
kis széken ült éjjel, nappal fonta a papucsokat.
A piacon árulta azokat, hozta a teli kosár mosolygós almákat.
Nem féltette szépségét, három gyermeke volt minden gondolata.
Egész élete gyermekei szolgálatáról szólt,
Édesapánk nála másodrendű polgár volt.
Papa családja elől választotta a kártyába menekülést.
Tanúja voltunk gyermekként milyen a szerelmi féltés.
Minkét éltet adó ki korábban, ki később eltűnt a semmibe.
Amíg élünk Ők is élni fognak a mi lelkünkben
Kinek a temetőben, kinek a templomban van nyughelye
Telnek, múlnak az évek most már nyugodjatok békében.
Gyermekeitek visszaemlékeznek a gyermekévekre,
Most már saját bőrükön érzik nem könnyű élete a szülőnek
Igazságot nem a szülő, a sors kegye, csapása tesz.
Mindhárman éljük másféleképpen alakult magányos életünket.
Peti fiatok boldog tyúkjai társágában a tanyáján,
Angyal lányotok aggon sem tud uralkodni nagy száján.
Éva lányotok ki-ki tör saját börtöne kapuján.
Déd, ükunokáitok nem ismerik sem nagyanyát, sem nagyapát.
Elhallgatott a legszebb zene Édesanyám mindent megbocsátó
Együtt érző dobogó szíve. Álmában érte őt az ismeretlen halál.
Vajon hogyan érzi magát odaát. Ki tudja mi az igazság
Ha az elmúlás után is van élet Édesanyánk fentről is vigyáz ránk.