Mit adhatnék én Neked?
Úgy döntöttem lelkem egy darabját ajánlom fel,
s emlékezz Katám olyan mélységes szeretettel
ahogy én ezt teszem.
A búcsúzás nem a kenyerem, ha tehetem.
Most sem nyitom számat búcsúszóra
Ezt hagyom legutoljára
Az élet ki tudja meddig tartó iskola
Ki tanul a bukásból, ki soha.
Van aki belátja, van aki nem néha-néha bukni kell
Hogy az ember EMBERRÉ legyen.
Ha elbuktál, s úgy érzed a szeretet elhagyott
simogass meg egy arra járó ösztönös állatot.
Őt is a szeretet éltetni,
lehet hogy a szeretet nem is emberi?
Ha az élet terhei lesújtanak a földre
ne csüggedj egy pillanatra sem.
Néha, néha nézz a lábad alá
Ha nézel észreveszed mennyi kis virág akar tetszeni Neked.
Mit küszködik, szenved Ő is.
Rátaposnak emberek, veri vihar, jégeső.
De Ő is bízik a holnapban,
virít szívet, lelket gyönyörködtetőn.
Örömmel köszönts minden napod.
Tedd dolgod Jóízűen, szerényen.
S néha-néha nézz fel az égre
ha az élet fénye elhagyott, hisz a fekete felhők mögött a Nap ragyog.
Ha úgy érzed mindenki elhagyott.
Gondolj a Banyára, s válassz egy csillagot.
Kiválasztott csillagod ragyogását ha átveszed
nem leszel magányos egy percre sem.
Ha úgy érzed nem érzel semmit sem, mert van ez így Katám.
Tedd fel a lemezjátszódra az életszimfóniát.
Segít Ő Neked bőgni egy nagyot,
s mindjárt nem leszel hitehagyott.
A boldogság percekben mérhető.
Ha jön a perc ne engedd el Őt.
Ragadd meg erővel, hisz gyorsan elillan.
Ilyen a boldogság; lehet, hogy nem igaz?
Ha úgy érzed hited elhagyott, s nagyon fáj a lelked.
Egyedül térj be egy templomba ami az Isten és a csend hona.
Ez a csend átöleli lelked.
S kérd Istened segítsen visszanyerni hited.
Mennyivel bölcsebbek az állatok az embernél.
Őket csak az ösztönük viszik, hajtják az életért.
Mi ebből a tanulság?
Az ember kártékonyabb az állatnál.
Kiírtja egymást, tönkreteszi a Földet.
Hát EMBER ezért kellett emberré lenned.
Nem kíméled az állatok honát.
Kimondja meg kinek, minek a jogán?
Ennyi csacsiság után
Sok-sok boldog szülinapot kíván a Te egyik BANYÁD